2003
FALUDY • FEJTŐ • GÖNCZ • HABSBURG
JANCSÓ • KOSÁRY • MÉRAY
Farkasházy Tivadar: A fejed fölött van egy kép, amit két éve hoztál nekünk, 1988. június 16-án a Párizsban a Pére Lachaise temetőben jelképesen eltemették Nagy Imrét, Losonczit, Malétert, Szilágyit és Gimest, azóta hazaérkeztek-e már?
Méray Tibor: Szegény Gimes Miklósnak volt egy mondása, amikor kérdeztem tőle valamit, hogy erről vagy arról mi a véleménye, ezt vagy azt kellene csinálni, azt mondta mindig, is-is. Hát így vagyunk Nagy Imréékkel és azzal a szellemmel, amit ők képviselnek. Hazaérkeztek, tisztes temetést kaptak, és minden évben megkoszorúzzák Nagy Imre szobrát és a kivégzettek sírhelyeit a 301-es parcellában, de ahogyan a tavalyi koszorúzásokra emlékezem, amikor az itt köztünk lévő Mécs Imrével az történt, ami történt, akkor azt mondhatom, hogy is-is, mert haza is érkeztek, és az ország egy része számára nem érkeztek haza.
Farkasházy: Milyen a hírük a világban?
Méray: Itt van egy kiáltó ellentét. Azt hiszem, hogy anélkül, hogy bárkit is sérteni szeretnék, a magyar nép nem mérte föl úgy 56 és Nagy Imre jelentőségét a világtörténelemben és a magyar történelemben, mint ahogy a világ felmérte.
Jancsó Miklós: A magyar népről beszélsz, ugye szokták mondani, hogy mi magyarok. Ezt a többes szám első személy én régen abbahagytam, ha jól emlékszem 49-ben, nem sokkal Rajk felakasztása után. Nem mi, nem a magyar nép, hanem ők, kicsim. ők nem mi vagyunk, ők csinálják ezt, a mások.
Méray: A magyar nép általánosítva vagy nem általánosítva, de akkor is elég érthetetlen Miklós, hogy saját magunknak erőfeszítést kelljen tennünk a történelmünk egyik legnagyobb eseményét illetően, miközben ha előveszel egy francia, német, amerikai, angol történelemkönyvet, mondjuk a X. századtól napjainkig, akkor nem hiszem, hogy van öt olyan magyar esemény, amit ott megemlítenek. Van öt olyan magyar ember, akit a világ megemlít. Ezek között is megoszlanak a külföldi jelzők, hogy úgy mondjam, mert megemlítik azt, hogy a X. században Ázsia felől magyarok jöttek Európába és itt királyságot alapítottak és az első királyukat I. Istvánnak, vagy Szent Istvánnak hívták. Kész. Már további méltatás nincs, ami igazságtalan, de nincs. Azt hiszem, Mátyás sem szerepel a nyugati történelemkönyvekben.
Jancsó: Hát román volt...
Méray: Román volt, de még a román résznél sincs. Azután Kossuth van, 48-49, különösen a franciáknál, miután kapcsolódik a francia 48-hoz, aztán furcsa módon létezik sok nyugati történelemkönyvben Kun Béla, hogy nemcsak a Szovjetunióban volt tanácsköztársaság, hanem Magyarországon is, és utána van egy magyar esemény, 56 és Nagy Imre. Ezt az egész világ így tanulja, így tudja, így értékeli, kivéve a magyar népet, vagy annak egy részét, amelyik már 89-ben a temetés idején és előtte is nem a magyar nép, hanem bizonyos körei azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehet aláásni Nagy Imre személyét és tekintélyét, és máig is eldöntetlen az a soha el nem dönthető kérdés, hogy ki csinálta 56-ot, mert aki mondja, hogy ő csinálta, annak igaza van, és mindenkinek igaza van, éppúgy igazuk van a volt kommunistáknak, a szocdemeknek, Mindszenty híveinek, az emigráns Nagy Ferenc kisgazdáinak, sorolhatnám, még azt is mondhatom, hogy a volt nyilasok is részt vettek benne, mindenki részt vett benne és nem tudom, miért folyik ez az iszapbirkózás, hogy ki csinálta?
Farkasházy: Még egy frissen érkezett párizsi ül közöttünk, Fejtő Ferenc. Csábít a gondolat, hogy József Attiláról kérdezzem, de ezt délután meghagynám a szobornál, ahol Faludy Györgyöt szembesíteni fogjuk összes eddigi történetével. Inkább egy anekdotát idézek. Henry Kissingert a hetvenes években azzal vádolták, hogy elég rossz az USA kapcsolata Európával, mire Kissinger visszaszólt: akkor legyen szíves adja meg Mr. Europe telefonszámát, és azonnal rendezem. Fejtő Ferenc meg tudná adni? Mert lenne itt egy pár telefonáló esetleg.
Fejtő Ferenc: Ez továbbra is jó kérdés marad és most még nem lehet rá határozott választ adni. Tudniillik Európának most készül egy alkotmánya, ami még nincs ratifikálva, s abban az alkotmányban Európának van egy elnöke, egy külügyminisztere, de Európának külpolitikája még nincs. Tehát lesz Európának egy olyan külügyminisztere, aki tulajdonképpen nem tudja, hogy milyen külpolitikát kell képviselni. Ez eszembe juttat egy magyar anekdotát, amit Kádár utódjának, Grósznak tulajdonítanak. A Grósz elment Moszkvába megkérdezni Gorbacsovtól, hogy mit tanácsol, milyen politikát folytasson Kádár után. Gorbacsov azt mondta neki, olyan politikát, amely a magyar nemzet érdekeinek megfelel, de a szocializmus útjáról ne térjenek el. Mire a Grósz megkérdezte: de meg tudja nekem mondani elnök úr, mi a szocializmus útja a mai időkben? Erre Gorbacsov azt mondta, hát ennek a pontos meghatározására a Központi Bizottság egy külön bizottságot választott, amelynek meg kell felelnie erre a kérdésre. Grósz akkor mondta: most legalább azt tudom, hogy a szocializmus útjáról nem szabad letérnem, de hogy mi az az út, és hova vezet, azt még nem tudom.
Farkasházy: Egyszer idézte egy szovjet kollégáját, aki azt mondta: titeket nyugati történészeket állandóan az izgat, hogy mit hoz a jövő, minket pedig az, hogy mit hoz a múlt? De nekünk is van külügyminiszterünk, lehet, hogy neki is van annyi esélye, mint az olimpiának. Tehát magyar jelöltet is állíthatunk külügyminiszteri posztra?
Fejtő: Azt hiszem, hogy nem, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha magyar jelöltet is állítanának, akkor az nem volna rosszabb külügyminiszter, mint egy olasz elnök, például Berlusconi. Méray Tibor nehezményezi kissé, hogy a magyar nép nem mérte föl Nagy Imre jelentőségét. Én azt hiszem, hogy ezt mondani, hogy a magyar nép mit mér fel, azt már Szent István óta nem lehet. Hát már Szent István korában is két magyar nemzet volt. Az egyik magyar nemzet, amelyik Rómát, a kereszténységet választotta, mégpedig a római kereszténységet a bizáncival szemben, holott a bizánci kereszténységnek is voltak hívei Magyarországon és ugyanakkor a magyar népnek, az akkori magyar népnek a többsége a történelem tanúsága szerint hű akart maradni a maga pogány vallásához, a maga pogányságához és ez két évszázadba is került, amíg valahogy az egyik álláspont nem győzött a másik fölött, de egészen nem győzött. És ha végig nézünk a magyar történelmen, akkor arra is áll, amit Disraely az angolról mondott, hogy két angol nemzet van. A történelem során nemzeti egység egy embernek vagy egy eseménynek a megítélésében nem létezett. A franciákban sincs egység afölött, hogy a nagy francia forradalom az tulajdonképpen egy pozitív jelenség volt-e, vagy pedig káros? A többség elfogadja július 14.-ét, amit a napokban fogunk ünnepelni, de az csak egy többsége. Úgy a történetírók közt, mint a népben. Bretagne-ban, ahol sokszor járok, van egy vidék, ahol a jakobinusok többszázezer embert kivégeztek, nem tevén különbséget férfiak, asszonyok és gyerekek között, és a Loire-ba vetették őket, és amit ma is úgy hívnak, hogy a rossznak a régiója és ezen a vidéken nem felejtik el. Ezen a vidéken nincs is olyan templom, amely idősebb volna, mint száz esztendő, mert a jakobinusok azok bizony az összes templomot ledöntötték. Ne legyünk olyan szigorúak a magyar néppel szemben.
Farkasházy: Nagyon érdekes ez az alkotmány, a svájciak is hamar összehozták, 1291-ben fellázadtak Habsburg Rudolf ellen és 1847-ben már meg is lett az alkotmányuk, 1860-ban pedig a zászlójuk, úgyhogy 550 év alatt össze is jött a dolog.
Fejtő: Ha lassan és döcögve, de gyorsabban nem lehet. Megyünk egy Európa felé, mely egy lesz, egységre tud jutni. A közelmúltnak az eseményei, az iraki ügy megmutatta, hogy mennyire nem egységes Európa és mennyire nem egységes a Nyugat, mert ennek a háborúnak az egyik jelentősége az, hogy a Nyugat két részre vált és ugyanakkor Európa is majdnem két részre vált. Ezek jelenségek, ezek természetesek. A nemzetek, a nemzeti szuverenitásnak az elve annyira beivódott, annyira begyökeresedett, főleg az uralkodó osztályoknak a lelkivilágába, hogy ezen olyan gyorsan nem lehet változtatni, de lassan, lassan. Itt egyrészt egy olasz szociológusra hivatkozom, aki azt mondta, hogy Európának, az Európa egységesülésének tulajdonképpen legkomolyabb ellenségei az állami apparátusok, nem a népek. Nem a népek, hanem az állami apparátusok, amelyek a hadsereg, a diplomácia, azok olyan erősek. A változások borzasztóak lennének, hát az a kis állam, amelynek 120 diplomáciai képviselője van, a 120 közül 119 elveszti majd az állását, mert Európának csak egy képviselője lesz a nemzetek egységében, az egyesült nemzetekben. De a gazdaság terén az egység nagyon nagyot lépett előre az utolsó 20 esztendő alatt. A német-francia megegyezés az erős maradt minden válságon keresztül, sőt még erősödött, és ez Európának az igazi alapja. Úgyhogy még nincs külpolitika, de meg vagyok győződve róla, hogy ha én nem is, de a fiam vagy az unokám látni fogják majd, hogy van európai külpolitika, aminek a főbb vonalai máris jelentkeznek.
Farkasházy: Fejtő Ferenc két éve Rómában részt vett egy történész kongresszuson, amelynek az volt a címe. A hamis, hamisított történelemtől a megosztott történelemig, mi az, hogy megosztott történelem? A történelemből is több van?
Kosáry Domokos: Történelem csak egyféle van. Nagy sokféle megközelítés lehetséges azért, mert a történelem lefolyását borzasztóan nehéz rekonstruálni. A történelem volt, de csak nyomaiban maradt, és a nyomai alapján kell valahogy elképzelnünk, hogy mi volt a valóságban. Gellérthegy is másképp néz ki a Duna felől, és a Sashegy felől, ahol én lakom. De csak egy Gellérthegy van. Azt szokták mondani, hogy a történelem állandóan változik. Nem kérem, mi változunk. A történelem egy és változatlan, az egyetlen, ami nem változtatható meg, a történelem. Csak az a kérdés, hogy mit látunk meg belőle?
Farkasházy: Egy tanulmányában olvastam a következő sorokat: Legutóbb egy hazai folyóiratban az az állítás jelent meg, hogy Európához való hagyományos tartozásunk olyan toposz, vagyis bizonytalan hitelű közhely, amelyet történészeink újabban szándékosan sokat emlegetnek. Európai helyünk történeti elemzése azonban nem dicsekedni óhajt önmagunkat vagy éppen még gyermetegebb naivitással, netán Brüsszelt emlékeztetve arra, hogy most már szépek és okosak vagyunk, tehát az Unió tagságát kiérdemeltük. Nem. Ez itthon szól azoknak, akik még mindig nem ébredtek tudatára annak, hogy milyen nemzetközi európai koordináták közt folyt és folyik történetünk, hogy nem puszta szigeten, vagy a puszták szigetén élnek, élünk, és akik tévesen képzelik, hogy hamuban sült érzeményeik varázs szavával úgy forgathatják maguk körül a külvilágot, mintha a farok csóválná a kutyát. Nagyon szép költői kép ez a hamuban sült érzeményei varázs szavával. Kikre célzott?
Kosáry: Nos, elég sokakra. Nem részletezném, részben mert nem szeretek személyeskedni, részben pedig elég hosszú lenne a lista, nem azért, mintha azt hinném, hogy a magyar nép, a magyar társadalom többsége ezekhez tartoznék, hanem azért, mert a hangerő és a hangerőt kifejező médiák nagyon sokszor nem kellő mértékben szólaltatják meg a magyar nép reális gondolkozását és túl sok hangot adnak azoknak, akikkel nem tudunk egyetérteni az ő hibájukból. Ez az idézet amit fölolvastál, ez onnan származik, hogy egy angol történész, akit én csak azért szeretek olvasni, mert dühbe hoz, és nem tud egy olyan mondatot leírni, hogy ne kötnék bele és felmegy a vérnyomásom rögtön, ami alacsony. Nagyon jól érzem magam, és rögtön írni kezdek.
Farkasházy: Meg kell szakítanom, nem azért, mert reklám következik, hanem mert el kell árulnom, kié a hetedik szék. Mikor felhívtuk, nagyon örült neki és mondta, szívesen eljön, egyeztettük is az időpontot, hogy július 5-e, ám néhány pillanat múlva kiderült, hogy 2004. július 5-éről beszélt, mert a notesza annyira tele van, mint az operaénekeseknek – tehát hosszú évekre előre –, ám folytathatjuk a párizsi vonalat, mert jelenleg Párizsban tartózkodik. Tiszteletem elnök úr.
Habsburg Ottó: Jó napot kívánok.
Farkasházy:. Nagyon örülök, hogy végre olyasvalakivel beszélhetek, aki bizonyos szavakat ugyanolyan ízes magyarsággal ejt ki, mint én.
Habsburg: Üdvözlök mindenkit szívből.
Farkasházy: Elnök úr, mit csinál Párizsban?
Habsburg: Hát kérem szépen én most Párizsban megyek a Nemzetközi Páneurópai Unió ülésére. De én most még nem vagyok Párizsban, én még ott vagyok azokon a mezőkön, ahol annak idején az úgynevezett catalaunumi csaták voltak a hunok és a rómaiak között.
Farkasházy: Úgy hallottam, hogy az döntetlenül végződött, ha jók a friss értesüléseim.
Habsburg:: Igen, igen, de minden esetre mi győztünk a végén!
Farkasházy: Elnök úr, Fejtő Ferenc azt mondta nekem, hogy sokáig nem akart önnel találkozni és ennek az volt az oka, mert a Habsburgokról készült egy könyvet írni, és nem akarta, hogy az ön lebilincselő egyénisége befolyásolja...
Habsburg: Hát igen, sajnálnám, ha ez így volna, mert a történelemnek mégis objektívnek kell lennie.
Farkasházy: Ám utána két és fél órát együtt vacsoráztak, beszélgettek, s úgy érezte, mintha közel állna Önhöz az ő elgondolása és Ön a végén azzal búcsúzott: engedje meg, hogy megköszönjem amit drága hazánkért tett.
Habsburg: No, igen, hát az természetes. És azonkívül jól érzem magam, ha honfitársakkal vagyok együtt.
Farkasházy: Elnök úr, egyetlen fontos kérdés, ami miatt hívtuk, hogyan látja Magyarország jövőjét?
Habsburg: Hát kérem én nagyon optimista vagyok a jövőnk iránt, összenő most a Duna és a Kárpátok medencéje az egész Európai Unió keretében, és ebben lesz nekünk magyaroknak igen kiváló szerepünk, ha tovább megyünk azon az úton, amelyen mostanáig mentünk, azaz komolyan dolgozunk, hazafiak maradunk, hűségesek maradunk hazánkhoz és mégis jó európaiak vagyunk.
Farkasházy: Elnök úr, ön egy fantasztikus új gondolatot adott egy eddig meglehetősen negatív csengésű mondatnak, hogy összenő, ami összetartozik. Ezek szerint ezt másképp kell majd értelmezni, a Kárpátokra és a Dunára. Szeretettel köszöntjük, itt az Ön képzeletbeli széke, és nagyon reméljük, hogy egyszer eljön Szárszóra közénk.
Habsburg: Nagyon szívesen, nagyon szívesen.
Faludy György: Nagyon szép az optimizmus, amivel az ország jövőjét nézted, de nagyon nehéz osztanom. Az egész emberiség történelmén keresztül nem látta az ember, nem gondolt arra, hogy a világnak vége lesz olyan értelemben, hogy 10 vagy 100 millió év múlva a Nap kihűl és minden jégbe fagy, de ez olyan messzeségben van, hogy nem fél tőle senki. Most pedig az optimizmus helyére 1945-től fogva legalább, de lehet, hogy már korábban is a félelem lépett attól, hogy a jövőnk megszűnik, hogy nem lesz az emberiségnek jövője. És soha úgy nem volt, hogy az emberiség azzal állt szembe, hogy valami el tudja pusztítani az egész Földet. Részint atombombával, de számos más esettel együtt a népszaporodás óriási mértékben való megnövésével...
Farkasházy: Gyuri bácsi, nagyon hosszú a kérdésed, adjuk át a szót Habsburg Ottónak, aki a catalaunumi mezőn várakozik, mert ott jó a térerő.
Habsburg: Én nagyon is optimista vagyok. Nézze, ha csak visszatekintünk az utolsó évtizedekre, hogy milyen helyzeten mentünk keresztül, hogy mindenki azt jósolta akkor, jól emlékszem, ha szóltam, hogy a Szovjetuniónak nemsokára vége lesz, azt mondották mindig, hogy hát akkor háborút akar. Egyáltalán nem. Látható volt. Amerikában például még a Reagan egy aránylag fiatalabb ember volt, kormányzó volt, ő ugyanazt magyarázta nekem, hogy ő is úgy érzi, hogy Oroszország máris halott, csak meg kell mutatni neki. És ezt meg is tette. Úgyhogy én bíztam a jövőben, és mi láttuk azt, milyen sikeres volt a Szovjetunió bukása. Hogy vannak nehézségek, mindig lesznek nehézségek, de úgyhogy én igazán nem tudom elfogadni ezt a pesszimizmust, főleg a hungaro-pesszimizmust nem szeretem annyira, mert nálunk sokan vannak, akik folyton szomorkodnak, hogy nehézségeink vannak, az Isten tudja, hogy vannak, mindenkinek van. De szóval megbízhatunk a jövőben. Nézze, olyan sok siker volt a mi történelmünkben. Mi voltunk a legkisebb ázsiai csoport, amelyik Európába jött, a többiek kipusztultak, ahol éppen én voltam, ki is pusztultak. De mi megmaradtunk.
Farkasházy: Minden jót kívánunk Önnek és egész biztos vagyunk, hogy Strasbourgban megtesz mindent azért, hogy leküzdjük.
Habsburg: Ez egész természetes. Nézze, egész életemben ezt tettem, természetesen tovább fogom tenni, és habár már nem vagyok egész fiatal, azt szeretném mondani éppen az én perspektívámból, hogy a mi fiataljaink bízhatnak a jövőben, a mi kezünkben van a mi sorsunk és ez sikeres lesz, ha akarjuk.
Farkasházy: Jó tanácskozást Párizsban.
Habsburg: Köszönöm szépen.
Jancsó: Az igazság az, hogy Habsburgoknak optimistának lenni könnyebb, mint a Faludyaknak, nem?
Méray: Engedjenek meg egy rövid emigráns anekdotát az ifjú Habsburg Ottóról. A háború alatt kint volt New Yorkban és az ottani magyar emigránsok nagy megtiszteltetésnek vették, a szállodai szobája előtt jóformán sorba álltak, hogy bejussanak hozzá, beszéljenek, kezet fogjanak vele. Ott élt New Yorkban ugyanekkor Molnár Ferenc is és a hívei odamentek hozzá: mester, hát maga nem akar Ottóval találkozni? Nem. Hát miért, nem rokonszenvezik? Egy fiatal, kedves, udvarias, megnyerő ember. Tudom, mindent tudok róla, mégsem. Fél tőle? Komplexusai vannak? Nem. Akkor miért nem? Egy dologtól félek, bemegyek hozzá, mint Molnár Ferenc, és kijövök mint Herczeg Ferenc.
Farkasházy: Még egyetlen egy mondat Habsburg Ottóról. Egy fiatal történésznek azt mondta: tudja fiacskám, hogy mi a hosszú élet titka? Egy hónapnál tovább nem haragudni senkire.
Méray: Miért vagy dühös erre az angolra?
Kosáry: Volt szerencsém személyesen megismerni Budapesten, amikor egy ülés alkalmával kifejtette, hogy Jellasich milyen nagy férfiú volt és mennyire igaza volt a magyarokkal szemben. Továbbá az, amibe belekötöttem, hogy Európa tulajdonképpen nem létezett, az egy fikció, amit mi politikai okokból pártolunk, de valóságban ez egy olyan sokféle valami, hogy ezt nem lehet egységnek tekinteni. Hát persze, hogy sokféle, hát eddig alapvető tulajdonsága Európának, mint kultúrának a sokféleség. Nem a Dzsingisz káni egység, ami szétesik öt perc múlva, hanem az a sokféle egység, ami már létrejött egy bizonyos fokig és én abban hiszek, hogy létre fog jönni még tovább és egészében. A dédapám latinul vizsgázott, nyilvánvalóan az unokáim meg angolul fognak vizsgázni, ez valószínű. Ez nem jelenti a nemzeti nyelvek végét, sőt talán a nemzeti nyelvek fordítása útján való még fokozottabb figyelembevételét fogja hozni. Tehát én nem hiszek a bennünket fenyegető veszélyben ebből a szempontból. Azt sem hiszem, hogy a kis nemzetek rosszul járnak. Pár évszázaddal ezelőtt egy kis ország két percig létezett, utána egy hatalmas szomszéd összeszedte a seregét, bevonult, elfoglalta, kész. Ez kérem szépen senkinek nem juthat ma eszébe, hogy Szlovéniát, Magyarországot vagy Szlovákiát egy ilyen diktátor vagy uralkodó elfoglalja. Ma a kis nemzetek Európán belül és az Európai Unió miatt nagyobb biztonságban vannak, mint valaha.
Farkasházy: Egy magyar bemegy egy londoni áruházba. Egy kalapot szeretnék! Uram, oly furcsa a kiejtése, honnan jött? Magyarországról. Ó, sok szépet hallottam róla, nem tudna a pénzével fizetni? Szívesen. ő kicsoda? Nagy költőnk, Petőfi Sándor, kozák dzsidások kopjája végzett vele fiatalon. És ő? Dózsa György, parasztvezér, tüzes trónuson égették el. És ő? Vezérlő fejedelmünk, Rákóczi Ferenc, a bukott szabadságharc után 24 évig volt Rodostóban. ő? Forradalmunk vezére, Kossuth Lajos, Turinba emigrált 45 évre. Uram, fogja ezt a kalapot, ingyen az Öné. Azért meséltem el, mert Göncz Árpádtól hallottam egyszer egy történetet, valami ENSZ jubileumon unatkoztak egy nagy kerek asztal körül.
Göncz Árpád: A háború 50. évfordulóján az ENSZ-nek volt ülése. És akik délelőtt szólaltak fel, azokat egy asztalhoz ültették. Ha jól emlékszem kilencen voltunk, és aki mellettem ült, annak fogalma sem volt, hogy Magyarország létezik, és eléggé tapogatózva kezdte kérdezni, hogy tulajdonképpen Európában van és keresztény ország-e vagy mohamedán-e? Mivel mind a kilencen más országból jöttünk, úgy gondoltam, hogy valami egységet kéne teremteni és megkérdeztem: az urak közül ki ült? Erre kiderült, hogy a kilenc államfő közül hat ült. Egy pillanat alatt meg volt a gondolkodási egység, nem lehetett befogni a szájukat. Össze lehetett hasonlítani a különféle börtönöket a világ különféle részein. Én azt hiszem ennél közösebb téma kevés van.
Farkasházy: Többször találkoztál Hávellal és Mandelával, akik szintén eltöltöttek bizonyos időt börtönökben. Azt hiszem Mandela alaposan megvert téged, hisz a Robben szigeten hosszú éveket töltött egy magánzárkában, ő hogy van a megbocsátással? Hogy van ez az egész, bosszút kell állni? Vagy ez a történészek dolga?
Göncz: Nézd, a történészek bosszúját kívánom mindenkinek. Többször találkoztam vele, például Davosban is, ami nagyon érdekes volt, mert drámai beszédet tartott a nemi betegség terjedéséről, amelynek a megfékezése rendkívül fontos volt számára. Ez a legjobb politikai beszédek egyike volt, amivel életemben találkoztam. Bosszúvágyat soha nem észleltem se a tevékenységében, se másban, pedig az a benyomásom, hogy egy dél-afrikai börtön - történetesen a börtönben fordítottam dél-afrikai büntetőjogot - az nem lehetett gyönyörűség, úgyhogy egy magyar börtön, amiben egymás között voltunk sokan, és el lehetett zavarni az őrt, mert félt, hogy holnap megváltozik a rendszer, az sokkal elviselhetőbb hely volt, mint egy szigetbörtön Dél-Afrikában. Nem vettem észre utána nála semmiféle bosszúvágyat. Az a benyomásom, ha valaki kipróbálta a megtorlás ezen formáját, akkor eszébe sem jut, hogy másokkal szemben alkalmazza. Már csak azért sem, mert az ilyesminek megint csak folytatása van.
Farkasházy: A magyar történelem egyik legszebb pillanata, Bibó 1956. november 4-én ül a Parlamentben és írja a dolgozatát, amikor jön a szovjet katona, mint Syracusában a római, s talán Archimedesként felnéz: ne bántsd köreimet! Ismerjük Bibó nagyságát, olvassuk, vagy csak megvesszük, mint a Sorstalanságot oly sokan.
Göncz: Valahogy átszüremkedik a köztudatba az is, amit Bibó mondott, meggyőződésem. Nézd, a nagy történészeket, a nagy gondolkodókat nem szokták tömegek olvasni, de a mondanivalójuknak a lényege valamiképpen átmegy. Egyébként az előbbiről, a Bibó álmairól el tudok neked mondani egyet. A fordító irodán dolgoztunk együtt és ott volt egy kis székecskéje, rajta egy összehajtogatott daróckabát és mikor odamentek bármit kérdezni tőle, akkor Bibó egy 20 perces kiselőadást tartott, amelyikben nagyon szerettem volna valami kivetnivalót találni, de képtelen voltam. Na most Bibónak volt a börtönben egy álma, ezt tőle tudom, áll egy szobortalpazaton, esik a hó, nagyon fázik, és nem tud lemászni onnét.
LENGYEL LÁSZLÓ
Bármennyire Európában voltunk eddig is, valószínűleg ez az utolsó Európán kívüli Szárszó. Azért ez egy fantasztikus dolog. Most vagyunk utoljára úgy itt, hogy Szárszó még nem Európa része. Mindig az volt, én tudom, de jövőre feltehetően már az Európai Unióban fogunk szárszóiként viselkedni. Ez majdnem olyan jelentőségű dolog, mint 1988-ból átnézni 89-be. Nekem egyébként megadatott, innen nem messze 88-ban is volt egy szárszói találkozó, és akkor még senki nem gondolta volna, hogy 89. júniusában egy teljesen más világ lesz. Erre azért érdemes visszaemlékezni. Más világ lesz egy év múlva. És nézzünk magunkba, hogy a nagy öregeinken kívül elég európaiak vagyunk-e? Az biztos, hogy a magyar nemzetnek egy igen jelentős része még nem igazán európai. Még nem tudja, hogy ő akar-e európai lenni. És nagyon lényeges kérdés, hogy az elkövetkező két-három évben ez a Magyarország európaivá tud-e válni velünk. Mindannyian nézzünk magunkba, azokkal a szenvedélyekkel, amelyek az elmúlt másfél-két évben kitörtek. Ebben az országban, amikor Európába lép, szembe kell nézni azzal, hogy még egyszer se zsidó, se cigány holokauszt! S arra még utalás se lehessen. Se német kitelepítés, húszkilós zsákkal a háton. Hogy német, cigány, zsidó, román, szerb, magyar lesz európai, mi így együtt. Nincs nemzeti egység. Én ma a nemzeti egységet maximum úgy tudom elképzelni, hogy reggel jöttem lefelé, és Zamárdinál utolértem egy autót, álltunk a pirosban, átintegetett, Pokorni Zoltán volt, nem erre tartott. Végig mentünk párhuzamosan, Zamárditól egymás mellett nagyon kedvesen. ő aztán tovább-ment. De egy ideig biztos, hogy együtt fogunk menni. Nem vágtam elé, nem próbáltam leszorítani az útról, ő se mutogatta nekem, hogy az ősmagyaroknak most merre kell tartani, és merre kell az idegen szívűeknek, egy irányba próbáltunk menni. Nehéz is lett volna persze másfelé. De most Európa adja az utat, és halálosan komolyan gondolom, hogy Európába párhuzamos utak vezetnek, akik megpróbálnak szembe menni, visszafelé, azok meg fogják tanulni, hogy ez lehetetlen. De ne rajtunk keresztül tanulják meg.Tehát az első megjegyzésem: európaivá válás, ez azt jelenti, hogy lesznek-e olyan személyeink és olyan intézményeink? És azok ne kivételes emberek legyenek, ne 90 éves nagytekintélyű emberek legyenek csak európaiak, a magyarokra ne csak úgy emlékezzenek, hogy van egy-két kivételes ember. Ó, őt ismerem, Magyarország mint Magyarország váljon európaivá.
Második megjegyzésem: ahhoz, hogy ezt az európaiságot elérjük, ahhoz óhatatlanul tanulni kell valamit a nálunk egyre nyugatabbra lévő nemzetektől, hogy az átlag nagyközönség ott sem sokkal értelmesebb, mint a miénk, ott se sokkal felvilágosultabb, de önmagunkat se lehet tartósan és hosszú távon becsapni, választót vásárolni, népszerűséget kipróbálni. A választót félrevezetni azért lehet ma Magyarországon, mert még mindig itt van a kádári világ, mert még mindig el lehet hitetni emberekkel, hogy közérzetjavító intézkedésekkel lehet a világot és a problémákat arrébb tolni. Ez Nyugat-Európában nem megy már. Ezt nem fogjuk tudni még kétszer-háromszor megcsinálni, azok a kísérleteink, amiket az elmúlt rendszerváltási időszakban többször megcsináltunk, hogy Antall József is úgy gondolta, hogy arrébb tolhatom a dolgokat, majd 91 márciusában Kupa-programot kellett behozni, hogy Horn Gyula is úgy gondolta nyolc hónapig, arrébb tolhatom, nem olyan nagy probléma ez még elvtársak, én a kis népemet nem hagyom. És félrevezette önmagát és mindannyiunkat, és következett a Bokros-csomag. Ahogyan Orbán Viktor se hagyta kis népét, amely egyébként nagy volt, főleg ő az élén. Ez nem megy. Nem fog menni, hogy újra meg újra megpróbáljuk magunkat és a társadalmat félrevezetni. Népszerűséget próbálunk kialkudni egy politikai ciklusban, csak azért, hogy megússzuk. Nem lehet megúszni. Európában pedig még kevésbé. A társadalom szembenézése az az, ami a leginkább az adófizető polgár tudatossága, lássa, hogy mi történik a pénzével. Ez volt az álmunk a nyolcvanas években, megmondom őszintén, ezért volt értelme rendszerváltást csinálni. Tehát az európaivá váláshoz a tudatos állampolgár kell, aki nem azért szavaz, mert megint populista módon mondtak neki valamit, és elhiszi, és ígéretdömpingből csinál választási esélyt.
A harmadik és utolsó megjegyzésem, bevallom Szárszón tényleg elég régóta itt vagyok, azt hittem, sőt talán még mondtam is, hogy valószínűleg egy fiatalabb nemzedéknek kell már ezt az európai Magyarországot megcsinálni. Most szomorúan kell azt mondanom, hogy bár fiatalok fogják végül megcsinálni, de most sajnos nekünk kell. Ez tragikus. Bocsánat, körülnézek, ti mind alkalmasak vagytok rá, én ehhez már öregnek érzem magam, ennek ellenére sajnos kiderült, hogy a 35 évesek generációja, a Fidesz generációja nem alkalmas, ezt nagyon szomorúan mondom, nem alkalmas arra, hogy megcsinálja azokat az intézményeket, amelyek nélkül nem lehet európaivá válni. Nekünk kell. Nem mehetünk nyugdíjba. Meg kell csinálnunk olyan dolgokat, amelyeket már rég a fiainkra és unokáinkra kéne hagyni. Igen. Ez az érdekes. Kosáry Domokosnak kell csinálnia. Nekünk kell. Ez óriási felelősség. Én ezt akarom az utolsó nem európai Szárszón elmondani, hogy mekkora felelőssége van mindazoknak, akik itt ülnek. Hogy a médiában megpróbáljanak igazat is, ist nem szabad mondani tudom, igazat is mondani, hogy a médiában a magunk fajták megpróbáljanak őszintén írni, hogy az értelmiségiek egymás közt szakmai problémáikat újra elkezdjék megbeszélni és ne várják, hogy a kormány oldja meg helyettük, hogy a közigazgatás újra elkezdjen párbeszédet folytatni azokkal, akik szeretnék megváltoztatni a maguk területén a dolgokat, hogy a reformokról gondolkodás legyen, ne csak szó, és végre cselekvés is. Ezt nekünk kell megtenni. Egyrészt nem várhatjuk, hogy ezt 2006-ban Orbán Viktor majd megcsinálja. Orbán Viktor nem fogja helyettünk. Két és fél–három éve van az itt ülőknek arra, hogy egy európai Magyarország alapjait lerakják. Ha ezt nem teszik meg, akkor Magyarország ebben az Európában egy sarokponton egy szegényházi módon fog ülni és Párizsból mindig csak úgy kell elhívnunk embereket, hogy ti láttátok a fény városát ugye, ott még jó a világ? Érdemes ott élni, mert nálunk nem annyira. Szeretnék büszkén, magyarként élni Európában, de ez csak úgy lehet, hogy ha ezeket a magyar és európai intézményeket végre megteremtjük, amelyben jó – újra mondom – magyarnak, zsidónak, cigánynak, svábnak és mindenkitől elnézését kérek, akiket nem soroltam fel, mindenekelőtt nőnek lenni. Ez fontos dolog. Jövőre minden esélyegyenlőtlen és esélyes ebben az Európában kezdhet új életet. Azért erre büszkék lehetünk és szerintem hálásak azoknak, akik ezért emigrációban és itthon az elmúlt 50 évben mindent megtettek.
2015
Idén először nem csak egyéni hozzászólások voltak, hanem négy panelbeszélgetést is tartottunk. Amelyek főként azt járták körbe, hogy milyen válaszokat lehet adni a társadalom egyre nagyobb részének irracionális várakozásaira, s hogyan kellene felvenni a kesztyűt az ezeket mind hatásosabban meglovagló politikai szélsőjobb(ikk)al szemben.A HOZZÁSZÓLÁSOK VIDEÓI (4 ÓRA) A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2014
Tizenharmadszorra igyekeztük - focihasonlattal élve - a túlsó térfélen tartani a labdát. Az ellenzék helyzetét nem lehet néhány óra alatt megoldani, így eleve társadalomtudósokat, civileket és szakpolitkusokat kértünk fel hozzászólónak. Délután pedig közgazdászvitát tartottunk a faluházban.A HOZZÁSZÓLÁSOK VIDEÓI (5 ÉS FÉL ÓRA) A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2013
Évtizedes szünet után éledt újjá a Szárszói Találkozók sora. Most első ízben nem csupán néhány hozzászólás leiratát tesszük közzé, hanem a három és fél órás tanácskozás teljes felvételét.A HOZZÁSZÓLÁSOK HANGFELVÉTELE A TALÁLKOZÓ VIDEÓI A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2003
A Szárszói Találkozók csúcspontja kétségtelenül az a beszélgetés volt, amelyben hazánk három 80 és négy 90 év feletti nagyja beszélt arról, mit vár a jövőtől: Faludy György, Fejtő Ferenc, Göncz Árpád, Habsburg Ottó, Jancsó Miklós, Kosáry Domokos és Méray Tibor.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2002
Furmann Imre szellemi cölöpöket gyűjtött össze, Lengyel László pedig arra figyelmeztetett, hogy a négy év múlva következő választást nem a ciklus végén lehet elbukni, hanem az elején.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2001
Medgyessy Péter és Kuncze Gábor kettőse bebizonyította, hogy két egyenes között pont az út a legrövidebb, TGM előrevetítette: "ha kormányra kerültök, lesz ám nemulass!", Lengyel László pedig Fortinbras királyságából merített.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2000
Nyolcadszor Szabó Iván elmesélte nekünk mivel tölti napjait egy nyugdíjas olajszőkítő, mindezt állva tette, mert mint mondotta: "ülni még ülhetek". Farkasházy Tivadar pedig itt tette fel azóta elhíresült kérdését: Miért kommunistázol?A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1999
Farkasházy Tivadar beköszönt, Furmann Imre elmondta, hogy kerüljük el a csigákat, mert veszedelmes állatok, Demo és Krata (azaz Gerő András és Pető Iván) széthúzott, majd összefogott, Kéri László Stumpfot várta volna egy kettősre, Vitányi Iván pedig inkább maradt pesszimista.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1998
Tamás Gáspár Miklós Fideszmagyarokrul szóló felszólalását olvasva az embernek az az érzése támad, hogy akár 15 évvel később is elmondhatta volna.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1997
Heller Ágnes sok hasznos tapasztalatot osztott meg velünk, hogyan is vélekednek a világban arról, hogy milyen aránya legyen a jóléti államnak és a szabadpiaci társadalomnak. Szabó Iván a politika, ideológiamentesség és pragmatizmus témakörét boncolgatta.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1996
Bródy András az elitek átrendeződéséről tartott felszólalása még ma sem vesztett aktualitásából, és évtizedes távolból talán még érdekesebb. Lengyel László az értelmiségi elit kételyeit foglalta össze röviden, de velősen.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1995
A harmadik találkozón hangzott el először Gerő András és Pető Iván Demo és Krata kettőse. Utánuk pedig Vitányi Iván beszélt arról, hogy a belgák ideje lejárt, és ha felülről vezéreljük a dolgokat akkor "baszhatjuk az egészet".A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1994
Este, amikor az egész napos szemerkélés után, már alig maradt olyan vendég, aki ne didergett volna az átnedvesedett ruhájában, Faludy Gyurka egyszercsak kiült egy székre a diófa alá, és elkezdett mesélni...FALUDY "MESÉJÉNEK" LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1993
Az első találkozón (amelyen vendégünk volt többek között Orbán Viktor is) még több szekcióban folyt a vita. Mi a gazdasági pódiumbeszélgetés egy részletét elevenítjük fel, amelyben Petschnig Mária Zita provokálására három korábbi-későbbi pénzügyminiszter válaszolt, sorrendben: Kupa Mihály, Medgyessy Péter és Békesi László.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI