1999
FARKASHÁZY TIVADAR: A HETEDIK
Köszöntő vitaindító gyanánt.Ha megengedik, a század elejével kezdem, köszöntöm Edét, a hidrogénbombást, kinek kezében a görcsös pásztorbot, akár Tannhäusernek, kivirágzott.
Köszöntöm Ferencet, Párizs történészét, germán hódítók, francúz csonkítók kutatóját.
Köszöntöm Andrét, tőzsdék zsokéját, költők és egerek névrokonát, ki nem achtzehn, csak achtzig szeretne újra lenni.
Köszöntöm Ottót, az utolsó királyfit, ki mindenáron Európába akar vonszolni minket, ha már ősei néhány ménest kivéve kitagadtak onnan.
Köszöntöm Györgyöt, a hajkoronás költőt, a nagy fehér embert, ki még látta Attilát, s Peerként tért haza, lehajrázván a Gomböntőt.
S köszöntöm a még ifjabbakat, a rendszerváltás hőseit, akik butikokban és kukoricásokban tekerték a stencilt, nem is sejtvén, eljöhet valaha is a világuk, nem is jött el, most Koszovó-cikkeken veszekednek, s készülnek újra a belső emigrációra.
Köszöntöm a sajtószabadság hőseit, akik kék szalaggal a gomblyukban álltak esőben-hóban a téren, most tiroli dáridókon törik a fejüket, roskadt rocksztárokat, harsány kuruzslókat, neves gázolókat adogatnak kézről kézre, s Esmeraldával vetélkednek, kinek nagyobb a nézettsége. Pláne mióta lát.
Köszöntöm a biteseket, és a régi noteszeket, akik az üzleti életben fél szavakból is megértik egymást.
Köszöntöm a régi bandákat, kik minden formációban megülték már egymás fordulóját, köszöntöm a pártkasszásokat, kik szívós munkával annyi céget megvettek, és annyi eszmét eladtak, köszöntöm a távolba szakadt bankárokat, ki Washingtonban ül, ki Bécsben, ki Baracskán.
Köszöntöm a sajtómágnásokat és a médiacézárokat, ki már fialja frekvenciáját, kinek még nincs mit, ki még perel érte, kinek már nincs mit, ki még az előzetesben, ki már a temetőben.
Köszöntöm a legfőbb adószedőt, kinek neve egy hét alatt eltótosodott, eltörökösödött, az ifjú prágai hőst, ki azóta többször is levizsgázott, s már nem lát a FIFA-tól, a szőke ciklont, a csókos tébémilliárdost, ki ajánló levelét szerelmes könnyével Texasig telesírta, köszöntöm a Fidesz Mahir Polgári Pártot, az új kormányfőt, a Liberális Internacionálé híres kakukkfiókáját, ki a borostáját divatos nyakkendőkre váltotta fel, köszöntöm a régit, ki még most sem érti, hol vesztette el fele országát és koronáját.
Köszöntöm a hét-, a hat-, az öt-, a négy- és a háromszázalékos közgazdákat, lesz az még kettő is, a hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken vagy szombaton tüntető kisrészvényeseket, lesz az még vasárnap is, az önmaguk fejébe golyót röpítő rendőrtiszteket, köszöntöm a fővárosi kisgazda sportvezetőket, köszöntöm az utolsó szurkolót, köszöntöm a feledékeny robbantókat, a dezertőr oktatókat, a minimálbéren tengődő olimpikon kokszolókat, a Vajdaságra kacsingató, népfogyatkozással riogató szőke szemüvegkormozókat, köszöntöm az információkat és a társaikat árulókat, köszöntöm a zsidókat, a cigányokat és a zsidó cigányokat, köszöntöm a feketéket, a barnákat és a sárgákat, a fehéreket, a vörösöket és a zöldeket, köszöntöm a rendszerváltás veszteseit, a Telemázli nyerteseit, a mamelukokat, a ministránsokat, az inasokat, a bojtárokat és a kibiceket, kiknek semmi sem drága, köszöntöm a hajléktalanokat, kiknek egyre drágább rongy élete, mint a háza becsülete, köszöntöm a tilosban járó ablakmosókat, szektásokat, flaszterosokat, köszöntöm az autósokat kirángatókat, a bébiszittereket feltartókat, köszöntöm a bátor kormányőrnőt, aki egyszerre négy riasztólövést is bele tud ereszteni a rablónak látszó tárgyba, köszöntöm a hazafelé temetőkben mászkáló rendőrfőnököket, a sikerdíjas szépasszonyokat, akik csak gyógyszerek hatására, köszöntöm a gázolókat, akik utána elrohannak biztosítást kötni, majd megéneklik a halott rendőrt, köszöntöm a mindenkit leleplező kollégákat, akik csak más szemében veszik észre a szálkát, s biztos, ami biztos, lenyomják a torkán is, köszöntöm a kényszervállalkozó művészeket, akik az áfától nem látják az erdőt, a dombok, a völgyek, a tisztások új urait, akik piszkos pénzből szívják a tiszta levegőt, köszöntöm a körbeszámlázókat, a joghézag-specialistákat, a mások pénzén tőzsdézőket, nélkülük bezárhatna az autó- és divatszalonok fele, köszöntöm a hirdetőket, kik azt hiszik, minden néző otthon ülő negyvenéves háziasszony, köszöntöm a szilenciumokat trombitálókat, a tapsoncokat dirigálókat, a sporthírekkel mórikálókat, köszöntöm az egymásnak írókat, a maguknak festőket, a másoktól szerzőket, köszöntöm az Istennel beszélgetőket, a hegedűkbe életet lehelőket, köszöntöm a Napba és a Holdba bámulókat, a választási ígéreteken ámulókat, köszöntöm a kacér asszonyokat és lányokat, akik tavasszal kivirágzanak, más úgyse nagyon Pesten, köszöntöm a koszt és a kutyaszart, még jó, hogy a tömegben nehéz elcsúszni, köszöntöm a köztévé vezetőit, ha már a műsort nem lehet, köszöntöm a komikusokat és a tragikákat, úgy a színházban, mint a Tisztelt Házban, köszöntöm az emlékeinket, mert azokat ezeknek sem sikerül megadóztatni, maximum öt évre vissza, köszöntöm a véranyákat és a béranyákat, mert anya csak egy van, vagy egy se, köszöntöm az orvosokat, akik tudják, hogy a halál az csak egy mellékhatás, köszöntöm a tanárokat, akik mindenre megtanítanak minket, ami az életben nem fontos, de szép, köszöntöm a kocsikat felírókat, a büntetőket, a vontatókat, valaki kell hogy köszöntse őket, köszöntöm az ötvenhatosokat, akik nem mondhatták el senkinek, elmondták hát őket mindenkinek, köszöntöm a balról jobbra menetelőket, egyszer csak észreveszik, hogy körforgalom, a külső, a belső és az árpádsávon törtetőket, egyszer csak észreveszik, hogy rük-verc.
Köszöntöm a kopaszokat, fizetek főúr, volt egy feketém, köszöntöm a bolsikat és a multikat, bár most inkább az utóbbinak van szezonja, köszöntöm a felettes szerveket, az agyat és a szívet, próbálja meg az egyik a másik nélkül, köszöntöm a szemet és a fület, az enyémet és nem az államét, köszöntöm az orromat, bár Cyranóé sem lenne elég ennyi bűzhöz és mocsokhoz, köszöntöm a hazát, mely nevet adott nekem, köszöntöm Európát, egyszer már igazán visszaköszönhetne, köszöntöm az Urat, melyiket? Mikor melyiket.
Köszöntöm az apákat, akikre már nem köszönt a szabadság, legfeljebb az ötvenes években, párttitkárként, köszöntöm az olajszármazékokat, a fiaik és az unokáik már tisztes polgárok lesznek,köszöntöm Kernt, Koltait, Hofit, Fábrysanyit, Sándorgyurit, néha a kabarista is nevethet, köszöntöm Latinovitsot és Ruttkait, hisz a színész csak velünk hal meg, úgy hogy kvittek leszünk, köszöntöm Kornist, szimpla és dupla s-sel, Konrádot Berlinben, vajon mit szeret rajtuk, Mérayt és Tandorit, ők legalább Párizsba és Londonba járnak, köszöntöm Jancsót, az utolsó szegénylegényt, Zoránt, Dusánt, Hobót, Bacsót, Gothárt, Petrit, Makkot, Meloccót, Cseh Tamást, Tamás Gazsit, Orbán Ottót, Markó Ivánt, Lengyel Lászlót, Parti Nagyot, Várszegi Asztrikot, róluk tán ennyi is elég, köszöntöm Wagnert, nem a futballbírót, köszöntöm Baksa Soóst, ki nem hagyta, hogy eláztassanak minket egy orosz teában.
Köszöntöm Sándort, Endrét és Attilát, egy vetélkedőben a költőkre is csak ezt írják manapság, köszöntöm Kincsemet és Imperiált, országomat csak két lóért, köszöntöm Nemesmedvest és Battonyát, ebben a sorrendben jobb lett volna, köszöntöm a Dunát és a Tiszát, de leginkább a Balatont, mert az sosem árad, Kokót a ringben, mert bár egyre több a menet, mégsem fárad, köszöntöm Zrínyit, az egyetlent, ki pénzzel rohant ki innen, Dobót, kit elcsaptak utána, mert nem tudott elszámolni a borral, Lehelt, ki Konrádot csapta el, nem is tudott elszámolni a kürttel, Széchenyit Döblingben, Kossuthot Turinban, Rákóczit Rodostóban, Horthyt nem köszöntöm Estorilban, köszöntöm a százéves Fradit, kibírta Rákosit, Torgyánt is ki fogja bírni, köszöntöm Puskást, ki egyre jobb, csak minden héten ki kell járni, köszöntöm az Üllői úti kettes szektort, már csak azt nem törték össze, köszöntöm a gyermekeimet, mert hamarosan ők fognak eltartani a nyugdíjam helyett, köszöntöm a feleségemet, aki főzött és mosott, amíg ezt írtam, köszöntöm az anyámat, mert még lehet, köszöntöm a barátokat, akik megtisztelték a házamat, elég jó átlagot biztosítván egész nyárra, köszöntöm a kamerákat, amelyek arra várnak, hogy egymásnak essünk, köszöntöm a felszólalókat, hátha elhitetik néhány percre, hogy fontosak vagyunk, köszöntöm a kert vakondjait, akik hamarabb összehoznák a metrót, köszöntöm az eddigi hat találkozást, Stanley egyszer csak megtalálja Livingstone-t, köszöntöm azokat, akik kimentették magukat, nehogy már elsüllyedjenek a posztszocializmus tengerében, köszöntöm azokat, akik eljöttek, addig sincsenek otthon, köszöntöm a Soros Alapítványt, elég drága köszöntés ez nekik évente, köszöntöm az ellenzéket, idén valahogy jobban ráérnek, mint tavaly, köszöntöm azokat is, akik nem jöttek el, hamarosan ők is rá fognak érni, köszöntöm a békét, bár mindenki tehetné, köszöntöm a főhivatalok élén a sok új zsenit, engedelmükkel nem jegyezném meg a nevüket erre a kis időre, köszöntöm az MLSZ-t, ha még van ott valaki, köszöntöm Erdélyt, Kárpátalját, Felvidéket és a Vajdaságot, jobb lenne, ha nem lejjel, hrivnyával, koronával és dinárral fizetnék ott a szabadságot, köszöntöm a lassan tízéves Hócipőt, kezd is már szépen válni a talpa, köszöntöm Göncz Árpádot, neki már úgyis mindegy, köszöntöm magamat, a fenébe, ez a tükör volt, majd összeszedem magam, s végül köszöntöm a harmadik évezredet, ahogy így elnézem, sok kárt nem fogunk tenni benne.
FURMANN IMRE
Mondjam vagy mutassam?Legalább úgy, mint ahogy a süketnéma mondja az Üllői úti rendőrnek, írja Farkasházy invitáló levelében. Én már szóltam. Tegnap este és ma délelőtt is feleségemmel felkerestem a találkozó résztvevőit. Egyenként és összességében is kértem mindenkit, igyon, mert nem fogja élvezni a felszólalásomat.
Van, aki azért nem szól, mert akkor sem szólt, és ha most szólna, azt mondhatnák azok, akik akkor nem szóltak, persze, hogy akkor miért nem, most meg miért. Van, aki szólt, és van, aki úgy emlékszik, hogy szólt akkor is, és mindig. Ez utóbbiak tábora, azt hiszem, jelentős.
Az amnéziának hihetetlenül sok előnye van. Például minden nap új emberekkel ismerkedhetünk meg. Minden nap új információkhoz juthatunk, hiszen új történeteket hallunk és van még egy előny, minden nap új emberekkel ismerkedhetünk meg. Akár szólunk, akár nem, ráfázhatunk, hiszen a hallgatás is közlés, a mutogatás pedig adott esetben bűn is lehet.
Annak idején, mint joghallgatók, sok valóságos rendőri jelentést elemeztünk abból a szempontból, hogy egy-egy leírásból kitűnik-e, hogy ki, mikor, mit csinált. (Akkor még voltak valóságos és nem virtuális jelentések.) Sose felejtem el azt, amelyik szinte gyöngyszemnek számított a sok szürke leírás között. Valahogy így hangzott: 1967. április 28-án este 21 óra 42 perckor tetten értem X. Gézát, aki éppen a Széchenyi teret szennyezte. Zárójelben: hugyozott. Felszólítottam cselekménye abbahagyására, mire ő felém fordulva, hímvesszőjét rosszallóan csóválni kezdte.
Bár konkrét tudomásom nincs arról, hogy a metakommunikáció ezen formája milyen eredménnyel járt, de hogy nem pozitívval, abban bizonyosak lehetünk. És nem hiszem azt sem, hogy a metakommunikáció egyáltalán bármely esetben eredményre vezethetne. A sunyítás, az oldalra nézés, a lábunk előtt lévő talajnak évekig tartó vizsgálata sem hozhat eredményt, ahogy a sziszegés sem. Marad tehát a szólás. De szólni is többféleképpen lehet. Lehet komolyan, harsányan és lehet csendesen, mintha csak magának mondaná az ember. A legeredményesebb talán az, ha úgy mondjuk, kicsit sunyítva, mint a történetbeli nyúl.
Történt egyszer, hogy az erdő ura, a medve, úgy is mondhatnánk, hogy horkolva aludt. A kisnyúl valamilyen másodrendű üzenetet akart neki átadni, megpróbálta felébreszteni. Először meghuzigálta a bundáját, majd beleordított a fülébe, de a medve olyan mélyen aludt, hogy a füle botját sem mozdította meg.
Ezen a kisnyúl igen felbátorodott, belerugdosott a medvébe, később egy faággal csépelte a fejét, egyre dühösebb lett, mintha élete összes keservét ki akarta volna tombolni, alaposan helybenhagyta a medvét.
Másnap a mackó kialudta magát, nézi a testét a tükörben, hát tele van daganattal, kék, zöld, lila aláfutással. Rendkívüli gyűlést hívott össze, amire minden állat összejött. A medve csendben elkezdte: Mint bizonyára láttátok, tegnap este egy kissé többet ittam a kelleténél. (Az állatok pisszenni sem mertek.) Lefeküdtem egy fa tövébe, folytatta a medve. (Néma csend, az állatok lesütötték a szemüket.) Szó, ami szó, mondta a medve, valaki alaposan helybenhagyott. Nem láttam tisztán, ki volt, de annyit láttam, hogy két kis ágacska volt a fején, mondta a medve és két ujjával V-betűt formált. Ekkor a nyúl odaszól a mellette álló csigának, hogy, na csiga, most nagy szarban vagy.
Ha valaki magára ismer, az nézzen gyorsan a másik emberre: minden meg lesz bocsátva. És még egy jó tanács: kerüljük el a csigákat. Veszedelmes állatok.
Tegnap este és ma délelőtt is, feleségemmel felkerestem a találkozó résztvevőit. Egyenként és összességében is kértem mindenkit, hogy ne igyon, mert nem fogja élvezni a hozzászólásomat. Ja, hogy az elején mást mondtam? Na és?
GERŐ ANDRÁS & PETŐ IVÁN: DEMO ÉS KRATA
Sültrealista szürreális diskurzusDemo:Valami ajánlóleveleket ígértél.
Krata: Melyikre gondolsz?
Demo:Hát a Hingyi Beának a Tupoljevhez!
Krata: Csak két hét múlva akartam, de ha már tollat ragadtam a másik miatt, ezt is megcsináltam.
Demo:A másikban tévé-alelnökért nyomulsz?
Krata: Nem, az ország már megvolna valahogy, egészpályásilag, most már megyünk tovább. Milosevicset nyomatjuk a jelenlegi jugó követ utódjának.
Demo:Miért, mi a baj Sloboval?
Krata: Államvezetési hibákat követett el.
Demo:Nem konzultált levélírás előtt, vagy csak rossz embert nevezett ki az adóhivatal élére?
Krata: Sokba van nekünk a disznó!
Demo:Jól adod, felmegy az ára 30%-kal! De ez a 41. pont a programunkban!
Krata: Hát nem ülhetünk ölbe tett kézzel, ha már 10 hónap alatt letudtuk a 40 pontot! Nem tudsz egyébként valami erősebb eszközt Slobo megbuktatására egy ajánlólevélnél?
Demo:A béke érdekében én ölni is tudnék! Az utolsó amerikai katona utolsó csepp véréig is kiállok a népek szabadságáért!
Krata: Te imperialista agresszor! Sőt, orrszarvú! Én 50 éve, amióta az északiak megtámadták a dél-koreaiakat tudom: Mindig az amerikaiak állnak a rossz oldalon, ezért most is azt mondom: bármelyik népet feláldozom a békéért! Stip-stop, stop war! Szellemi gyámság alá a politikusokkal!
Demo:Én ezzel szemben megtanultam: a szabadság érdekében mindent szabad, csak azt nem! Alig merem kimondani: a szárazföldre gondolok.
Krata: De miért? Miért hullanak a bombák ott, ahol már a szép szó sem ér semmit? Egy humanistának fáj minden szenvedés, de a konkrét emberek, népek bajával szemben mindig az általánost, az egyetemest tartja szem előtt! Ahogy a költő mondja: Szép a szép a nemzeti, de sokkal szebb az általános emberi!
Demo:Ezért merül fel a kérdés: Lesz-e megállója a 4-es Metrónak Kelebiánál vagy csak Szabadkán áll meg?
Krata: Még nincs, de már ássa. Van rá 40 milliárdja spájzolva. Jut eszembe Kelebiáról: van még egy olyan hely, ahova a főpolgármestert nem engedik be?
Demo:Talán a Gellért női napozója, meg a Nemzeti.
Krata: De csak azért, mert összevonták őket a Dériné Színházzal.
Demo:Helyes. Budapestet úgyis megszállták már a színházak, úgy, mint '56-ban az oroszok. Legyen vidéken az új nemzeti, tájoljon!
Krata: És vigye magával a szentkoronát is, mutassák fel esténként!
Demo:De csak ha Pusztaszeren vérszerződéssel felesküsznek rá a köztársaság hívei.
Krata: Tiszta, száraz érzés lenne.
Demo:Erről meg az jut eszembe: hol a Princz? A múltkor még itt volt.
Krata: Pszt! Figyelnek, titkosan, közpénzen ezt most csak úgy mondom, majd 80 év múlva bizonyítom. Egyelőre elég legyen annyi: emlékezz anyád leánykori nevére!
Demo:Megvan. Keresztneve FIFA, született Xénia, anyai ágon Schmuck, magyarítva Gagyi.
Krata: Annyit még elárulhatok: Princz akár itt is lehetne.
Demo:De azt mondják a szocikat támogatta, nekik családi házakat is épített, míg az ISM 001-es számú titkosügynök alá csak egy Golfot adott. És mégiscsak elbukta a Postabankot.
Krata: Lehet, de röghöz kötötte Lezsákot Lakitelken, és mások mellett csak kistafírozta a Mahir Fidesz-posztert is. Nyilván erre gondolt az alcsúti Maradona, amikor azt mondta: A bugyutaság, az ügyetlenség, amely kisüt ebből az egész ügyből, az inkább a jó szándékot és nem pedig az érintettséget mutatja...
Demo:De a Princz miatt nem lesz 7%-os növekedés!
Krata: Ki vagy rúgva! Megmondtam, a világ nagyobbrészt akaraton múlik. A bűn és bűnhődés, meg a gazdasági növekedés is.
Demo:Akkor meglesz nekem a Kim Basinger is! Én már akarom.
Krata: A baloldal is akarja.
Demo:A Kimet?
Krata: A bázinger megújulását. Minden együtt van hozzá! Ma már többségében azok vezetik, akiknek csak Ali-ga I. járt és Imre kiszámította a Mengyelejev táblázat alapján, hogy garantáltan 25 százalékkal emelkedik a támogatás, ha a minimálbér duplázását követeli.
Demo:És ha hozzátesszük, hogy közben Horn Orbánhoz jár inni, Orbán meg Torgyánhoz enni! Csak azt nem tudom, miért jár a Torgyán Szenes Andreához?
Krata: A durva aránytalanságot beszélik meg.
Demo:Jogos. Tényleg tűrhetetlen, hogy csak 90 százalék a közszolgálatiban a kormánypárti megjelenés, de mi kisgazdák sehol nem vagyunk, holott Magyarország agrárország, a lakosság 80 százaléka hozzánk tartozik. És az ébredő szabadsághegyi proletárok pártja is alulreprezentált!
Krata: A hároméves tervünkben a mai 90 helyett már 120 százalék szerepel! Úgy a vidéki magyarságnál, mint a közszolgálati Rádiónál, TV-nél. Ehhez kell egy kis Juszt ist mord!
Demo:Ez a 120 százalék mitikus szám. Ennyire csökkentjük jövőre a nem polgárok polgártalansági adóját.
Krata: Aki túlélte az idei látványos adócsökkentést, a fókuszált béremelést, no meg az értékálló nyugdíjat, és felépítette a házát a gyors árvízsegélyből, az jövőre kap gyedet. Mert ettől fokozódik a munkáltatók kedve a nők alkalmazására, és nem fogyik tovább a magyar.
Demo:Persze csak a polgároknak jár, akik rendesen dolgoznak. A komcsikat, ide értve természetesen az SZDSZ-t is, kihagyjuk.
Krata: Ideje megtanulniuk: csak abból a komcsi Saulusból lehet keresztény nemzeti Paulus, aki minimum egy kőbányát össze tudott gárnyolni.
Demo:Igazi progresszív megoldás.
Krata: Így van, az akarat mellett minden csak a meghatározáson múlik.
Demo:Ezért lehet mostantól az évenkénti szárszói találkozót ötévente Badacsonytomajban megtartani.
Krata: Mi lenne, ha cifráznánk?
Demo:Úgy találkoznánk, hogy a másik mindig nem megy el?
Krata: Jó ötlet, kár, hogy lenyúlták.
Demo:Azért bármilyen nagy az összevisszaság, vannak stabil szabályok. Például: kerüld a szenátust május idusán! Mert bölcs elődöd a trónon, Könyves Kálmán is megmondta: szenátorok pedig nincsenek!
Kórus: Vándor, név szerint Csoóri Sándor, vidd hírül a spártaiaknak innen Szárszóról: a széthúzásban elhíresült magyarok ezúttal összefognak, és a lelki szolidaritás kivételes erejével támogatják a csapatot. Nehéznek és reménytelennek látszik a valóságos és szimbolikus küzdelem? Igen. De a történelem bátorító vigaszt küld. Ne felejtse közülünk senki, hogy Maratonnál is a reménytelenség győzött majdnem. De végül 0:2, illetve 0:1 lett!
KÉRI LÁSZLÓ
Eredetileg arra készültünk, hogy Stumpf Istvánnal együtt előadunk egy nyár végi Kéri-Stumpf tévés vitának a paródiáját, ami úgy nézett volna ki, hogy Stumpf támadja a kormányt, ami nagyon érdekes lett volna, én meg védem körömszakadtáig a kormányt, az is nagyon érdekes lett volna. Mind a kettőnknek rendkívül érdekes szereptanulási lehetőségeket biztosított volna. Stumpf inkább elment Kínába, mert ott fontos ünnepelni valót talált, így tíz év után. Mivel egyedül maradtam, ezt nem tudom előadni.Viszont csak öt percet kaptunk mindannyian, de ennyi idő alatt csak provokációt lehet folytatni. Tegnap láttunk egy tíz éves filmet, de Heller Ági elmondta a tíz évet, Tamás Gazsi pedig belevágott tegnapi élményeibe, úgy hogy én a köztük lévő mezővel, vagyis az egy évvel próbálkoznék. Két olyan változatomat mondanám el, ami benne van ebben az egy évben. Ha az folytatódik, ami tavaly júniustól eddig, akkor nagyjából meg lehet jósolni a következményeket. A Fidesz nekiment mindenkinek, mindenkit megsértett, mindenkivel konfliktusba keveredett, egyre több ellenséget termel magának a közéletben, a gazdasági, a kulturális, a politikai életben, mindenütt. Akkor ebből nagyjából lehet látni, hogy egy óriási káosz lesz az év végén, de legkésőbb a jövő év elején. Ez a káosz többek között annak is köszönhető, hogy az ellenzék közben lelazsálta ezt az egy évet, és egy éve nem csinál semmit. Mert azért az, hogy még mindig negyven százalék fölött van a kormány népszerűsége, azt én nem azzal magyarázom, hogy ennyien szeretik ezt a kormányt, és ennyien vannak megelégedve a tevékenységével, hanem azzal, hogy nem volt semmilyen megformált alternatíva, ami miatt azt mondták volna az emberek, hogy jó, rájöttünk ezek sem azt csinálják, amit ígértek, ilyet már láttunk sokat, viszont van kihez fordulnunk. Nem volt kihez fordulni. Amikor állandóan sipákolnak és hagyják a kormánynak azt az örömet, hogy tessék mutatni még egy ilyen kormányt, amelyik egy évvel a választások után nemhogy kevesebb, hanem több támogatót tud maga mögött, az legalábbis egy érdekes értelmezési keretet ad ennek erről az oldalról is. Tehát ez az egyik lehetőség, amit látok, hogy valami iszonyatos belpolitikai káosz felé jut az ország, ahol nincs, aki ezt a kormányt leváltsa, de attól még meg tud magától bukni. És egy olyan ellenzéknek kerül kezébe a hatalom, amelyik nem készült fel időben, és nincs más típusú mondandója. Ezt végig lehet vinni, hogy ebből személy szerint kire mi következne. Végül is káosz idején is lehet egyenként élni, sőt csoportosan is. Ha a káosz prolongálódik és soká tart, akkor is egy évben egyszer láthatjuk egymást, s ezt majd megtanuljuk.
A másik megoldás, amit Orbán annak idején mondott, s Stumpf még gyakrabban, hogy februártól pedig béke lesz, kiegyeznek mindenkivel. Ez szerintem nem kizárt, csak Orbán nem tette hozzá, melyik februártól. Tegyük fel, hogy valamelyik februárra tényleg kiegyeznek és ugyanígy megmarad ez az alternatíva nélküliség, akkor a másik lehetőség, hogy ezek a fiúk itt maradnak harminc évig. És ahogy volt Horthy-korszak, meg ahogy volt Kádár-korszak, úgy lesz Orbán-korszak is hosszú évtizedekig. Mert az, hogy egy kormányt nem szeretnek, vagy nem azt csinálja, amit ígért, vagy nem úgy csinálja, tulajdonképpen népszerűtlen és egészen más keretek között politizál, mint amit vártak tőle, az nem elég ma ahhoz, hogy megbukjon. Érdemes lenne e szempontból összehasonlítani a két hosszú, e századi történelmi korszakkal egy ilyen Fidesz-korszaknak a vízióját, én legalábbis a maguk helyében, mint magánember játszadoznék ezzel a gondolattal is.
A végén két apró történet. Az egyik az, amit Vitányi Iván mondott, hogy Kádár népe mindig a kisebbik rossz alapján választ. Na most úgy tűnik, hogy a kisebbik rosszak elfogytak. Akkor mi van? Marad a nagyobbik rossz, igaz? Tessék ezt is belekalkulálni.
Szerdán másodéves vizsgafilmeket vetítettek a Filmművészeti Főiskolán. Egyik tehetséges tanítványunk, Nagy Viktória Szabó Albertról készített portréfilmet. Szabó Albert a családapa, a szerető férj. Nagyon szép volt a film, és a végén Szabó Albert megmutatta a kisbabát, egy éves, és a kisbaba így köszönt (Az előadó itt az ismert karlendítést mutatta be. A szerk.). Csakhogy ez a kisbaba majd föl fog nőni. Na, minden jót maguknak.
VITÁNYI IVÁN
Gondolkoztam, hogy optimista legyek vagy pesszimista. Döntöttem, pesszimista beszédet fogok mondani. Mert azt gondolom, hogy pesszimistának kell lenni ahhoz, hogy felrázzuk magunkat. Pesszimista vízióm lényege, hogy 2002-ben mi akik nem a mostani ellenzékhez tartoznak, bocsássanak meg e kifejezésért megnyerjük a választásokat. És ugyanúgy nem tudunk vele mit kezdeni, mint 1994-ben. Hogy miért nem? Azért, mert veteránok vagyunk. Veteránok vagyunk itt is, most is, mi is tulajdonképpen, ahogy együtt vagyunk. Ünnepeljük hétéves veteránságunkat. Ünnepeljük a szép, régi filmeket, hősi harcaink emlékét, mint valaha a kommenisták ünnepelték 1945 után, te már mikor voltál a föld alatt, én meg akkor voltam a föld alatt, most is így ünnepeljük ezeket a hősi harcokat. Veteránok vagyunk. Egyre többen vannak a veteránok. Itt vannak a Kádár-korszak veteránjai, közöttünk vannak, hangjuk van, erősek. Itt vannak a reformkörök veteránjai. Nemrégiben tartottak nagy sikertelenségű ülést Marcaliban. Itt vannak a nagy liberális ellenzék veteránjai, akik megvívták a harcot a Kádár-rendszerrel szemben, és most nyalogatják sebeiket és sikereiket. Itt vannak a rendszerváltás veteránjai, akik győztek, és aztán kiszorultak belőle. Itt vannak a Horn-éra veteránjai, remélvén, hogy visszakerülnek. Itt vannak Farkasházy veteránjai, akik örülnek egymásnak, hogy még mindig együtt vagyunk. A másik oldalt nem sorolom, ott is vannak már veteránok. Már a Fidesz-győzelemnek is vannak veteránjai, mert a veteránság nem azon múlik, hogy valaki fiatal-e vagy sem, a veteránság magatartás. Tehát szárszói veteránok vagyunk. Mondhattam volna bizonyos értelemben Chartát is, de a kettő ugyanaz tulajdonképpen. A gondolat az volt, hogy lehetséges, és egyszer volt is egy pillanat a magyar történelemben először, mindazonáltal eddig utoljára, amikor a társadalom egy jelentős részét áthatotta az az eszme, magatartás, hit, gondolatrendszer, hogy mindenki, aki nem szereti a feudalizmust, aki nem szereti az autoritáriánizmust, aki nem csak a kemény, de a puha totalitárianizmust sem szereti, aki nem egyirányú, hanem kétirányú demokráciát akar, aki civil, erős demokráciát, nyílt társadalmat akar, az össze tud fogni, az beszélni tud egymással, az megtalálja egymást, egymás szemébe tud nézni, és többségben lesz a társadalomban. Azt hittük, hogy már többen vagyunk. És mit ád Isten, többen voltunk. Farkasházy és csapata itt picike csapat, de ennek volt valamilyen bacilusa, amely tovább tudott terjedni.Egy bacilus, amely fertőzött, mert ez még nyíltabb volt, mint a Charta, mert innen is, onnan is, amonnan is jöttek emberek, beszélgettünk, tárgyaltunk. És valahogy együtt lehetett lenni, nem kellett egymást azonnal agyonverni, meg lehetett egymást találni, sőt az is benne volt, hogy agyon is lehet verni egymást. Ha már szó volt Eörsiről, mi például Eörsivel egy nagyon nagyot veszekedtünk itt a legelsőn, de üvöltve, azóta szeretem. Hol vesztettünk utat? Ott, hogy ez a gondolat 1994-ben feladta magát. Azt mondta, hogy célt értünk. Összevágta a bokáját, tisztelgett, átadta a hatalmat a kormánynak, azt mondta, ti vagytok azok, csináljátok. De nem ezt folytatta, hanem önnön veteránjaként működött. S nagy gonddal maga fagyasztotta be mindazokat a lehetőségeket, amellyel egy kormány a civil társadalommal vehette volna magát körül. Szinte megfojtotta a levegőt a körül, hogy lehetséges legyen ilyen mozgalom. Úgy tett, mint a Coleridge versében az öreg tengerész, aki lelőtte az albatroszt. Lelőtte az albatroszt, és a társadalom ilyen értelemben magára maradt. A Chartát önnön alapítói fojtották vérbe. No, ez egy kicsit erős hasonlat, vér nem folyt. Még veteránként sem engedték működni, chartaveterán nincsen. A pártok vezetői féltek, hogy esetleg majd ellenük fordulhat. A pártok tagjai engedelmesen végrehajtották a pártok vezetőinek ki nem mondott akaratát. A pártok vezetői belenéztek a Dunába és Paksig kidöglöttek a civil társadalmak. Egyedül Farkasházy kapott lehetőséget arra, hogy humoros délelőttöket tartson egy évben egyszer Szárszón. Legyen ökörsütés, és a fő funkciója az volt, hogy a bankárok találkozhattak az értelmiséggel. Most már kevesebb a bankár.
Kit állíthatunk szembe a veteránokkal? A primőröket. Nézem, keresem, nem látom a bacilusokat, akik tovább tudnak fertőzni, valami jót is, mert a bacilusok nem mind rosszak. A lázadókat, az albatrosz követőit, akik végül azt mondják, hogy az imádkozik jól, aki jól szeret. A kezdőket és az újrakezdőket, vagyis a Lucifereket, aki ugyebár azt mondta, az a sorsa, hogy harcaimban bukjak szűntelen, de új erővel felkeljek megint. Mert Lucifer nemcsak a gonoszság, hanem Lucifer a fényhozó. Lucifer a dialektika, a tagadás szelleme, a mindig újat keresés, a mindig újra gondolás szelleme. Azt hiszem, nem csak viccelődnünk kell, különösen nem a kormányon, a jelenlegin, hanem arról kell beszélnünk, mit rontottunk el, hogyan tudtuk ezt a szellemet elveszíteni, ha egyszer ez a szellem győzni tudott. Hogy ki követte el a hibát? Mi magunk követtük el, mindenki elkövette. Most új helyzet van. Nem kormányokról beszélek, a kormányok nem sokat érnek. Azért van új helyzet, mert máshova jutott a társadalom. Ha újra ábrázoljuk a dolgokat, mondjuk egy koordináta rendszerben, egyik ágon van, hogy demokrácia, a nem demokráciától a demokráciáig. A másik ágon a nem működő parancsgazdaságtól a piacgazdaságig. És van valahol egy origó, amitől kezdve számolhatjuk a normális életet.
A Magyar Szemlében írta egy konzervatív gondolkodó, hogy 1994-ben Antall József vagy Boross Péter azért vesztette el a választásokat, mert nem tudta, hogy Kádár népe megy el szavazni. Mert Kádár népe ez a tapasztalat azt mondta, hogy mindig a kisebbik rosszat kell választani. És az embernek nem az agyában, hanem itt hátul a nyúlt agyvelejében, a gerincvelejében volt ez a tapasztalat. De folytatta 1998-ban már nem Kádár népe ment el választani, ez a tapasztalat már elmúlt. Olyanok vagyunk ebből a szempontból mi magyarok, mint a nyugati választók, akik tudják, hogy a választáskor a pártok nem mondanak igazat, de mégis azt választják, aki szebben nem mondja az igazat, mert aki többet mond, az hátha többet fog megtenni. Ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy hazudni kell, hanem azt, hogy meg kell mondani, merre felé tudunk menni. Ehhez arra van szükség, azt hiszem, hogy az a bacilus, ami még mindig benne van ebben a szárszói társaságban, az kifejtse hatását.
2015
Idén először nem csak egyéni hozzászólások voltak, hanem négy panelbeszélgetést is tartottunk. Amelyek főként azt járták körbe, hogy milyen válaszokat lehet adni a társadalom egyre nagyobb részének irracionális várakozásaira, s hogyan kellene felvenni a kesztyűt az ezeket mind hatásosabban meglovagló politikai szélsőjobb(ikk)al szemben.A HOZZÁSZÓLÁSOK VIDEÓI (4 ÓRA) A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2014
Tizenharmadszorra igyekeztük - focihasonlattal élve - a túlsó térfélen tartani a labdát. Az ellenzék helyzetét nem lehet néhány óra alatt megoldani, így eleve társadalomtudósokat, civileket és szakpolitkusokat kértünk fel hozzászólónak. Délután pedig közgazdászvitát tartottunk a faluházban.A HOZZÁSZÓLÁSOK VIDEÓI (5 ÉS FÉL ÓRA) A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2013
Évtizedes szünet után éledt újjá a Szárszói Találkozók sora. Most első ízben nem csupán néhány hozzászólás leiratát tesszük közzé, hanem a három és fél órás tanácskozás teljes felvételét.A HOZZÁSZÓLÁSOK HANGFELVÉTELE A TALÁLKOZÓ VIDEÓI A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2003
A Szárszói Találkozók csúcspontja kétségtelenül az a beszélgetés volt, amelyben hazánk három 80 és négy 90 év feletti nagyja beszélt arról, mit vár a jövőtől: Faludy György, Fejtő Ferenc, Göncz Árpád, Habsburg Ottó, Jancsó Miklós, Kosáry Domokos és Méray Tibor.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2002
Furmann Imre szellemi cölöpöket gyűjtött össze, Lengyel László pedig arra figyelmeztetett, hogy a négy év múlva következő választást nem a ciklus végén lehet elbukni, hanem az elején.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2001
Medgyessy Péter és Kuncze Gábor kettőse bebizonyította, hogy két egyenes között pont az út a legrövidebb, TGM előrevetítette: "ha kormányra kerültök, lesz ám nemulass!", Lengyel László pedig Fortinbras királyságából merített.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
2000
Nyolcadszor Szabó Iván elmesélte nekünk mivel tölti napjait egy nyugdíjas olajszőkítő, mindezt állva tette, mert mint mondotta: "ülni még ülhetek". Farkasházy Tivadar pedig itt tette fel azóta elhíresült kérdését: Miért kommunistázol?A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1999
Farkasházy Tivadar beköszönt, Furmann Imre elmondta, hogy kerüljük el a csigákat, mert veszedelmes állatok, Demo és Krata (azaz Gerő András és Pető Iván) széthúzott, majd összefogott, Kéri László Stumpfot várta volna egy kettősre, Vitányi Iván pedig inkább maradt pesszimista.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1998
Tamás Gáspár Miklós Fideszmagyarokrul szóló felszólalását olvasva az embernek az az érzése támad, hogy akár 15 évvel később is elmondhatta volna.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1997
Heller Ágnes sok hasznos tapasztalatot osztott meg velünk, hogyan is vélekednek a világban arról, hogy milyen aránya legyen a jóléti államnak és a szabadpiaci társadalomnak. Szabó Iván a politika, ideológiamentesség és pragmatizmus témakörét boncolgatta.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1996
Bródy András az elitek átrendeződéséről tartott felszólalása még ma sem vesztett aktualitásából, és évtizedes távolból talán még érdekesebb. Lengyel László az értelmiségi elit kételyeit foglalta össze röviden, de velősen.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1995
A harmadik találkozón hangzott el először Gerő András és Pető Iván Demo és Krata kettőse. Utánuk pedig Vitányi Iván beszélt arról, hogy a belgák ideje lejárt, és ha felülről vezéreljük a dolgokat akkor "baszhatjuk az egészet".A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA
1994
Este, amikor az egész napos szemerkélés után, már alig maradt olyan vendég, aki ne didergett volna az átnedvesedett ruhájában, Faludy Gyurka egyszercsak kiült egy székre a diófa alá, és elkezdett mesélni...FALUDY "MESÉJÉNEK" LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI
1993
Az első találkozón (amelyen vendégünk volt többek között Orbán Viktor is) még több szekcióban folyt a vita. Mi a gazdasági pódiumbeszélgetés egy részletét elevenítjük fel, amelyben Petschnig Mária Zita provokálására három korábbi-későbbi pénzügyminiszter válaszolt, sorrendben: Kupa Mihály, Medgyessy Péter és Békesi László.A HOZZÁSZÓLÁSOK LEIRATA A TALÁLKOZÓ KÉPEI